8. nap - Brisbane

 2014 Február 13., Csütörtök 

Kedves Családom és Barátaim!
      

   A mai napra Brisbane -t ütemeztük be. Nagyon korán, már reggel 6 órakor bebuszoztunk , hogy az óceán parton edzhessünk egy jót  és végre kipróbáljam Andi híres outdoor programját. 
  

  
Döbbenet, hogy mennyien mozognak már reggel 6-kor; futnak, tornáznak, szörföznek vagy éppen úsznak.  

Még az edzésre  való felkészülés előtt egy madár rögtön meg is talált..., na gondoltam milyen szerencse ér ma engem. Az edzést letudva - nem mondom, rendesen leizzadtam -, kicsit remegő lábakkal értünk vissza és egy jó kiadós reggeli  után útnak indultunk következő  célállomás felé. Buszra,  majd vonatra szállva 1 órára megérkeztünk Brisbane központjába. A szerencsére nem kellett sokat várnom, hiszen a buszon rám talált  egy szépen csillogó 1 dolláros:-)
  

  

Az állomásról kiérve azonnal megpillantottuk a 2008-ban épített, 60m magas Brisbane Eye-t, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra. Innen indulva a folyó mentén, a mesterségesen kialakított és óceánparti hangulatot idéző strandon és parkban sétálgattunk. 
Itt láthattok egy videót, ami Brisbane-ről készült egy repülőről...
    

   

  

A fish & chips elfogyasztását követően a City Cat-el körbehajóztuk a várost, ami oda-vissza kb. 1 órás utat jelentett. A City Cat nem egy szimpla sétahajó (a sebessége szerintem a 80km / órát is elérte!), ezt az ausztrálok közlekedési eszközként használják. Sokan leparkolnak a város egy pontján és ezzel közlekednek tovább.
   

  

A belvárosban van az üzleti negyed, a város peremén pedig különféle stílusokban épült házakkal találkoztunk, de szinte mind saját stéggel rendelkezett és egy-egy luxushajó sem volt ritka. A hajókázás után a belváros nyüzsgő utcáit kerestük fel (éppen csúcsidőben, a munka befejezését követően), majd úgy döntöttük, hogy megvárjuk az estét és mi is megcsodáljuk Brisbane-t felülről, így az óriáskerékre szálltunk fel. A fotózkodás után el is indultunk és mire észbe kaptunk már forogtunk is körbe-körbe. Leszállás után egy gyors futás az állomásig, egy ordítás a kalauz felé, hogy várjanak meg, majd szerencsésen beültünk a kb. 15 fokra lehűtött vonatra és utazás Gold Coast felé. (Légkondi minden közlekedési eszközön és a boltokban is van, így gyakran úgy érzem magam, mint egy hűtőben). A hazafelé út elég kalandosra sikeredett, mivel halvány lila gőzünk nem volt arról, hogy melyik busszal kell visszajönni (a vonat után még át kellett szállnunk) és az egyáltalán jár-e. Szumma szummárum szerencsésen, de fáradtan hazaérve már csak az ágyikóra tudtam gondolni és arra, hogy milyen jót alszom ezután a mozgalmas nap után.