Kedves Családom és Barátaim!
Sydney-ben töltött utolsó napunk reggelén Alex igazán jó hírrel ébresztett
bennünket. 9 óra környékén a Queen Mary 2 a központi kikötőben érkezik! Ilyen esemény nem gyakran történik, így
igazán szerencsésnek éreztük magunkat!!! Bepakolás után Alex még egy kis
kirándulásra hívott bennünket, majd vonatra szálltunk, hogy a központba menjünk.
Vonatozás közben egy jóképű fiatal srácra lettünk figyelmesek. Öltözködését igencsak kritizáltuk és megjegyeztük biztosan kondizni jár, mert a teste kidolgozottnak tűnt, majd elővett egy rágót, amit szóvá is tettünk (igazán megkínálhatna bennünket), egyszóval jól kibeszéltük, mit sem sejtve semmit...ugyanis leszállás után hátrafordult és megkérdezte magyarul, merre is akartok menni? Andi feje a barnáról pirosra változott, én meg csak dőltem a röhögéstől:-). 11 körül már a Queen Mary 2 gigantikus látványa nyűgözött le bennünket. Életemben ekkora hajót meg nem láttam. A 345 méter hosszú, 72 méter magas, kb. 12 szintes monstrum ott állt előttünk teljes nagyságában. A hajó 3000 utast képes szállítani 1500 főnyi legénységgel. Háromszor akkora, mint a Titanic volt. A látványa annyira lefoglalt, hogy közben a fényképezőgép tartómat elhagytam, benne az aksival és némi kis pénzzel. Teljes pánik, de a végeredmény pozitív, hiszen ahol hagytam, ott meg is találtuk. Andi reggel meg is jegyezte, hogy ő aztán szakadó esőben is megnézi a hajót. No erre kb. másfél órát vártunk és a kívánsága beteljesedett.
A fekete felhők szürke színné alakultak és eleredt
majd szó szerint szakadt az eső. Elindultunk az Operaház felé, hogy menedéket
találjunk, amikor Andi 15 dollár boldog tulajdonosa lett:-). Ez szépen alakult eddig... ugyan mi fog még ma történni velünk? Az eső nem akart elállni, így vettünk egy
esernyőt és a Darling Harbour felé mentünk tovább. A hídon azon morfondíroztam,
hol veszünk Alexnak egy bort a kedves vendéglátásért (itt csak speciális
boltokban lehet kapni), mire Andi felnézett és szemben megpillantott egy bottle
shopot. Ekkora mázlit! Rögtön betértünk és választottunk egyet, majd a kinti
asztalra tettük a cumókat, hogy kicsit összerendezzük. A boltos, miután
kipakoltam mindent, közölte, hogy sorry, de az asztal frissen van festve. Ez szuper, hogy csak most szóltál! Szerencsére azonban már nem fogott a festék,
így minden az eredeti színében maradt meg. Utána lesétáltunk a Darling Harbour
egyik oldalára, ami egy katonai kikötő és múzeum is egyben - sok szép és érdekes
hajóval -, a másik oldalán pedig egy szórakoztató rész van, rengeteg kávézóval és
étteremmel.
Andi semmivel és senkivel nem törődve már régóta papucs nélkül rótta a kilométereket, és észre sem vette, amikor elhagyta a lábbelijét:-) Hál istennek az utca kellős közepén ezt is megtaláltuk. Minden jó ha a vége jó gondoltam, de mára már elég volt ezekből. Alex némi félreértés után végül megtalált a városban, majd rohanás a reptérre, mivel már kis késésben voltunk. Kiérve gyorsan átverekedtük magunkat a biztonsági kapun és a beszállókapu irányába futottunk. Odaérve kicsit gyanússá vált, hogy nincs ott senki, és ekkor már mindkettőnknek leesett, hogy ezt is benéztük:-) Plusz egy óra nem a világ vége gondoltuk, így végre pihenünk egy kicsit. Könnyes búcsút vettünk Sydneytől és másfél óra múlva már a Gold Coast belföldi reptéren földet is értünk. Izgalmakban és élményekben nagyon gazdag 3 nap után végül nyugovóra tértünk immár a megszokott kis ágyunkban.
Vonatozás közben egy jóképű fiatal srácra lettünk figyelmesek. Öltözködését igencsak kritizáltuk és megjegyeztük biztosan kondizni jár, mert a teste kidolgozottnak tűnt, majd elővett egy rágót, amit szóvá is tettünk (igazán megkínálhatna bennünket), egyszóval jól kibeszéltük, mit sem sejtve semmit...ugyanis leszállás után hátrafordult és megkérdezte magyarul, merre is akartok menni? Andi feje a barnáról pirosra változott, én meg csak dőltem a röhögéstől:-). 11 körül már a Queen Mary 2 gigantikus látványa nyűgözött le bennünket. Életemben ekkora hajót meg nem láttam. A 345 méter hosszú, 72 méter magas, kb. 12 szintes monstrum ott állt előttünk teljes nagyságában. A hajó 3000 utast képes szállítani 1500 főnyi legénységgel. Háromszor akkora, mint a Titanic volt. A látványa annyira lefoglalt, hogy közben a fényképezőgép tartómat elhagytam, benne az aksival és némi kis pénzzel. Teljes pánik, de a végeredmény pozitív, hiszen ahol hagytam, ott meg is találtuk. Andi reggel meg is jegyezte, hogy ő aztán szakadó esőben is megnézi a hajót. No erre kb. másfél órát vártunk és a kívánsága beteljesedett.
Andi semmivel és senkivel nem törődve már régóta papucs nélkül rótta a kilométereket, és észre sem vette, amikor elhagyta a lábbelijét:-) Hál istennek az utca kellős közepén ezt is megtaláltuk. Minden jó ha a vége jó gondoltam, de mára már elég volt ezekből. Alex némi félreértés után végül megtalált a városban, majd rohanás a reptérre, mivel már kis késésben voltunk. Kiérve gyorsan átverekedtük magunkat a biztonsági kapun és a beszállókapu irányába futottunk. Odaérve kicsit gyanússá vált, hogy nincs ott senki, és ekkor már mindkettőnknek leesett, hogy ezt is benéztük:-) Plusz egy óra nem a világ vége gondoltuk, így végre pihenünk egy kicsit. Könnyes búcsút vettünk Sydneytől és másfél óra múlva már a Gold Coast belföldi reptéren földet is értünk. Izgalmakban és élményekben nagyon gazdag 3 nap után végül nyugovóra tértünk immár a megszokott kis ágyunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése