2014. február 27., csütörtök

20. nap - Sovereign island - Búcsúzás

 2014 Február 25., Kedd 

Kedves Családom és Barátaim!

    Szomorúan ébredtem az utolsó itt töltött napomon, mivel hamarosan itt hagyom azt a helyet amit nagyon megkedveltem, azokat az embereket, akiket nagyon megszerettem és persze az én drága ikertestvéremet !!. Korán reggel Monához voltunk hivatalosak reggelire és egy finom kávéra. Délelőtt  aztán a Gold Coast luxusnegyedébe a Sovereign island-ra látogattunk el. Az út meglehetősen hosszúra sikeredett, mert nem a leggyorsabb buszt választottuk, így kb. dél volt már mire odaértünk. A hely teljesen el van szigetelve, egy csatorna mentén helyezkedik el. A bejáratnál egy gyönyörű  kis park fogadott bennünket, majd onnan elindultunk az egyik irányba és bizony időnként tátva maradt a szánk.
      
   
 A legkülönbözőbb stílusú  épületek, márkás (itt már jellemző  az Audi, Mercedes, BMW) autókkal, sok esetben saját stéggel, hatalmas hajókkal és jachtokkal.



  
Sok emberrel nem találkoztunk, akik arra jártak, azok vagy szerelők, vagy kertészek voltak:-) Fél  4-ig bírtuk a tűző napon, majd visszatértünk Surfursre és ettünk egy jó pizzát. Kicsit lemerített a nap ugyan, de még utoljára sétáltam egyet a parton és csak néztem a hullámokkal birkózó szörfözőket, hallgattam az óceán zaját és fájt a szívem, hogy itt kell hagynom ezt a csodálatos helyet, ami annyira elvarázsolt. 

A nap zárásaként még  gyönyörködtünk a naplementében, amely a hegyek mögött lassan elbújva sárgás színnel világította meg a folyót és a felhőkarcoló ablakait.
 Este folytatódott a tegnapi thai vacsora, melyet ma eperrel  kezdtünk és mangóval díszített isteni fagylalttal fejeztünk be. 
A csomagolás még hátravolt, talán a legfájdalmasabb része az utazásnak. Holnap korán reggel ébredek , mivel fél 11 kor indul a gépem Brisbane nemzetközi repteréről, és addig még legalább másfél óra az út vonattal. Utoljára kávézunk még a teraszon együtt Andival és Toncsival, hallgatom a madarak csivitelését, nézem ahogy a kacsák  úsznak a folyón és lassan elérkezik az indulás ideje. Az állomáson érzékeny és könnyes búcsút veszek tőlük, egy meleg ölelés és szállok a vonatra, mert tudom itthon is várnak rám. A reptéren minden flottul megy, szerencsére kevesen vannak a gépen, így egy dupla ülésén élvezhetem az utat.

1 megjegyzés: